Sternberki 3

 

Az idei MK-ba nem véletlen volt betervezve a Sternberki 3 napos. Jónak ígérkező verseny, ráadásnak 3 nap alatt 4 verseny, és még csak nincs is a Cseh világ túl felén. Egyszóval minden klappolt hogy egy szép magyar küldöttség látogasson el ide. Végül nem így lett, és ahányan mentünk is szinte mindenki külön kocsival. A kisbuszban odafelé sátrat is verhettünk volna annyira nem volt tele!

A szállásunkról Mozsi gondoskodott, aki nagyobb TIPO-s részvételre gondolva, még valamikor júniusban lefoglalt 7 ágyat, amit aztán lévén az anya egyesületből csak ő tette tiszteletét, gyorsan mi többiek el is foglaltuk. Ha választani kell, hogy 120koriért sátrazzak, vagy 200-ért ágyazzak, pláne a Cseh nyárról híres országban háát … Mondjuk nem volt túl nagy luxus, lévén hogy a mi bungink ahol 3-an húztuk meg magunkat, kisebb volt, mint az itthoni hálószobánk, ami a WC és a spájz után a 3. legkisebb helyiség a lakásban, de sok jó ember kis helyen is! Na meg megjegyzem, hogy a 3 epic is majdnem befért!

Csütörtöki odaérkezés után gyorsan el is mentünk egy rövid 40 percet mozogni. Mivel teszt alatt volt a fék meg a hátsó kerék ezért kétszeresen figyeltem. Végül a force betétek ki is ugrottak gyorsan a fékből, látva hogy rövid idő alatt elégett, és olyan szaga volt, mint egy Kamaznak az M7-esen! A kerék átment a próbán, az előző napi hiba nem jelentkezett! Aztán vacsi míg a kedvenc „KOM vadászunk” elment megtámadni a már Bp-ről kinézett szegmensét.

 

Péntek Középtáv, avagy szadizmus a köbön

Miki szerint rossz napot fogtam ki, nekem kicsit más a véleményem. Egy kiba meredek hegyoldal várt ránk. 8 kilin 27 pont és 440 szint elöljáróban sem volt kecsegtető. Hát hogy a térképen nem láttam a pályát, mert olyan OCAD lilát használtak, amit mások a Felsőőrsi térképen mocsárnak néztek! Ráadásnak az első 7 pont arról szólt, hogy két párhuzamos útról vagy lentről, vagy fentről ugrassz le a pontért, és vagy visszafutsz, vagy lefelé gurulsz ki a pontról. Mondanom sem kell, hogy én a rosszabbik verziókat választottam már a kezdetektől, ami ott tetőzött, amikor a 6-ra menet gondoltam lendületből felnyomom a betonról, erre az út mellett egy laza szalagkorlát fogadott, így a lendületből inkább bringa cipelés maradt, ráadásnak még egy rézsű is az utamat állta.

 

A 7-től talán elkezdett végre élvezhetővé válni a pálya, de itt meg gusztustalan steigek vártak ránk szépen sorban. Mígnem eljött a csúcs azzal, hogy a jól kinézett átmenetre keresztbe egy kordont húztak, mint a célban megtudtam valami darázsfészek volt arra, de így aztán a mellette levő mező úgy megkavart, hogy kijőve nem találtam meg a felfelé menő utat, és tekerhettem felfelé a kaszálóban, ami aztán végül teljes energyi legyilkolást eredményezve odáig vezetet, hogy szégyen szemre toltam a gépet. A pont persze nem fent, hanem lent volt, így még egy laza DH is várt ránk az átmenetben, na meg egy térképfordítás, ami után majd eldobtam a vasat. Szinte oda ahonnan legurultunk vissza is kellett majdnem direktbe mászni.

 

 

Na innen jöttek a technikai gondok. Mókuskerékben recsegni ropogni kezdet a bringa, pattant a lánc meg hasonlók, bát azt is eltudom képzelni hogy egy újabb kalapács tört le az agyban. A lényeg hogy szopás volt a köbön, és az élettől is elment a kedvem. Aztán volt még egy rövid felfele, és innen jött az ereszd el a hajam. Helyenként olyan meredeken kellett lezúzni, hogy majd összecsináltam magam. Ráadásnak a hátsó kerék elkezdett önálló életet élni, és elkezdte a szabadon futót nem szabadon futtatni, aminek az lett az eredménye, hogy lefele gurulásnál elkezdte tolni a láncot ami állandóan leesett, így nem tudtam kitámasztani, ami még lassabb sebességet eredményezett. Ráadásnak olyan hót primitíven jöttünk le a hegyről, hogy inkább kinézett egy endúró versenynek, mint tájbringának. Meg is lett a gyümölcse. Kaptam az elsőtől egy 10-est Hidytől 6-ot Kálmántó 2-őt! Asszem megfutottam a kieső pontomat.

Este ezért aztán jól besöröztem.

 

Szombat Tankroad ist yellov?

NA, igen valamit olvastunk a kiírásban, hogy mindenhol átlehet vágni, meg valamit motyogtak a sárgáról, és a tank meg MotoCross utakról. Egyszóval kb úgy álltunk a rajtba, hogy lesz ami lesz bedobnak minket a mélyvízbe azt vagy tudunk úszni, értsd hírtelen rögtönözni, vagy nem!

Pedig maga a térkép egészen egyértelmű volt, csak szokatlan! Először is a széles út jel azt jelentette, hogy jó esetben a szembe jövő félrehúzódik előled és akkor eltudtok menni. A keskenyúton talán elfér a kereked, de a kormány nem feltétlen. A pontozottnál mondj le a bringázásról, vagy nagyon nagyon ügyes legyél. És a sötét sárga csík meg az a dózer út, ahol a tankokkal rohangál a cseh terrorelhárítás. És hogy ez mind ne legyen elég, 5000-es térkép és hátrafelé kezdő térképrajt, ahol még azért is imádkoznod kell, hogy a befordulás közben ne gázoljanak le, mint az olimpián a kerékcserélős srácot a depóban. Ráadásnak a múlthéten pont arról kaptam kiselőadást, hogy a pontnak 10m-ről látszania kell, itt meg az egyest úgy eldugták egy fa mögé, hogy csak na, pedig csak irányban lehetett rárabolni.

 

 

A továbbiak arról szóltak ki milyen bátor, és hogy csípi el ad hoc a jó utat. Pl a 3-ast mindenki a kukorica szélére várta, Mozsi el is ment mellette mert nem hitte el hogy az a pont. Ráadásnak ekkor már feltűnt hogy a nem eléggé  kijárt tank utat meg egy másik sárgával jelölik. A 4-esről olyan rézsűn másztam le a bringával hogy hágóvasért, meg kötélért imádkoztam, meg hogy ne törjem ki a bokámat. A 6-os hírtelen előttem termett miközben az út eltűnt alólam. A 7 egyszer csak előttem volt. Aztán végre ráéreztem a ritmusra, csak olyan lassúnak éreztem magam, mint egy csiga. Volt egy metsződés pont, metsződés tájbringa versenyen, OK átment rajta egy út, amit mondjuk a felvezetők csináltak, hogy úgy nézzen ki, na a 10m itt sem volt meg az tuti! A vége felé jött egy ugyanott le és fel steig, az jól meg is szívatott fizikailag. De cserébe a következő pont meg látszott az előzőről, megjegyzem volt, aki ezt is eltudta rontani. Mivel a csiga hozzám képest ferrari volt, meg Zoli is vagy 20 percet gondolt magának esélyeimet a 0-ra redukáltam. Jött is a meglepetés, amikor a kiolvasáskor a 3. helyre rangsoroltak. Zolinak meg sikerült 21mp-t adni, Kálmánnak meg 3 percet, így elégedett is lehettem volna a sprinttel, ha nem lett volna bennem, hogy a tempóm a csigával volt egyenlő legalábbis tekerésben!

 

 

Szombat délután váltó

Mivel a délutáni váltóban Máthé Tomival és Noémivel indultunk, így míg a többiek a strandon csúsztak a Vizi csúszdán vagy bámulták a cseh „migránsokat” mi próbáltunk egy árnyéktalan focipályán árnyékot csiholni a fákból magunknak, és regenerálódni a szerintem 4 kor de egyébként 3-kor kezdődő derbyre.

Én imádom a váltókat, csak az a baj, hogy nagyon ritkán indulok rajtuk. Tomit küldtük el a tömegrajttal, aki minden volt csak épp bizakodó nem. Mégis pörgött egy 25 percet, és 3.-ként adta át a stafétát Noéminek, aki aztán magabiztosan hozta be a váltót az első helyen. Fogalmam nem volt milyen előnnyel megyek ki, de próbáltam minél nyugodtabb és gyorsabb menetet menni. Ahogyan sejtettem a hétvége leghumánosabb és legcseh jellegűbb versenye várt rám. Ráadásnak a terep is adta azt amit a csehektől elvártunk. Rövid szintecskék, gyors utak, irdatlan mennyiségben. Próbáltam hiba nélkül abszolválni a pályát. Talán csak a kettesről kifelé választottam egy rosszabb útirányt, de azt meg azért mert nem akartam a meredek steigen amin legurultam visszamászni. A közelemben nem láttam 800-as rajtszámot kivéve azt a lányt akinek csak két pötty volt a tábláján, ő meg tárgytalan volt nyílván. A pálya közepén azért sikerült beletenni egy rövidke hibát, de ez sem rúgott 15mp-nél többre. Az átfutóra érve egy srác épp elment mellettem, de nem úgy nézett ki mint aki OPEN-ban menne, így nemi is foglalkoztam vele. Jött az utolsó rész, ami valami tehén legelő lehetett, ahol a fák szélén kellett végig menni, ami sikerült is, csak az utsó pontot hibáztam be, mert hogy nem vágtam hova keveredtem ki. De aztán a szembeszúró napfényben megláttam egy sárga pólót, ott is volt a pont, irány a befutó. Azt hallottam, hogy valaki liheg mögöttem, így rátettem egy lapáttal, bár a vállam felett visszapillantva nem tűnt ellenfélnek, de azért toltam, ami a csövön kifért, Noémi szurkolt, majd beértem. Látom kva nagy káosz a kiolvasásnál, Noémi mondja, hogy álljunk be, de nem tudja hogy mit jöttünk, mert hogy elvan szúrva az SI. Ráadásnak állítólag 2. ként mentem át az átfutón, amit kifejezetten nem értettem, de sebaj a 2. hely is csodás. Na nem is lett eredményünk, csak másnap reggel amikor kiderült, hogy megnyertük kb 1 perc előnnyel! Szép volt! Egy jó nap, és végre élveztem is a tekerést. Alig vártam már a másnapi hosszút.

 

Vasárnap hosszú, azaz szadizmusra dobjunk még egy lapáttal

Amikor megláttam reggel, hogy ugyanaz a csóka tűzte ezt is mint a pénteket, volt némi félsz bennem, de mivel ennél sokkal több szintet is felszedek egy maratonon, meg csak 11 pont van elosztva a 14 kilire, így gondoltam ez még jó is lehet. Ráadásul mint töri tanárnak külön virtuáis orgazmus volt hogy a helyi várból rajtolhattunk.

A térkép felvétele után, le is jött hogy az elején neki megyünk a pénteki résznek. Annyit mondok hogy a 15 000-es térképből a Mirynek sikerült a 4-es pontig elnyelni a pályát, és ebben volt egy x is. Ráadásnak az 1-es pontra nem nagyon láttam értelmes megoldást, így maradtam abban, hogy a dózeren fogom megmászni az elejét. A dózeren haladva kinéztem még hogy a 3 után hol fogok megpattanni. Mondjuk az átmenet végén a mezőn bíztam magamban, hogy egy iránylevételnél tájoló nélkül sikerül e kikapni a bevezető kisösvényt. De sikerült. Na ami szintet eddig felszedtük annak a 2/3-át a következő átmeneten le is adtuk. Majd a 3-ra kínálkozott a dózer, de én a betont választottam, az egy más kérdés hogy nem ott mentem ki rá ahol akartam, ami minimum 1 perces hibába csúszott, ráadásnak a végén olyan meredeken kellett felmászni, hogy azt nem bírtam kitekerni ráadásnak a korai rajtom miatt a pára is csúszott a helyenként mohás talajon.

 

 

A 4 egy nagy betonos átvezetés volt, OK egy hosszúba belefér, ráadásnak akkor már megettem egy zselét, bíztam csak benne hogy a Nutrixiontól nem fosom le a bokámat pár perccel később, illetve hogyha később bedobok egy High5-ot akkor talán nem vesznek össze. A High5 helyett aztán végül egy enervit protein csoki lett, de ez már csak részletkérdés. A 4-est ráadásnak már péntekről ismertem így nem okozott meglepetést a hírtelen meredek ereszkedés.

 

 

Annál inkább, hogy fordítva a térképen egy bazi hosszú átmenet következett, ami ráadásnak végig felfele volt. Abból szerencsés, hogy a zselé pont akkor hatott amikor kellett, és így simán kimásztam a betonra. Ráadásnak a végén nem másztam át a favágók keze munkáján, hanem kicsit kerültem ami OK volt, de itt kellett volna már a rövidebbet választani. Ebből újabb 1 perc hiba lett.

A 6 egy pihentető rövid átmenet volt, ha a fakihordó dózerrel szétjárt úton való triálozás pihinek számít.

 

 

Térképcsere, majd …Te atya ég. Na jó a 7 az így? vagy így? Áááá ez egy csapda nem eszem meg irány hátra fele. Jó is lett volna, ha nem lett volna ez is egy csapda, mert hogy a végtelen lefele betonos száguldás végén jött a fekete leves és a beton lejtő egy kb 10-15%-os emelkedőbe torkollott. De abszolválva ráfutottam egy újabb hibára, bementem egy putri udvarba és nem vágtam mi van, még egy jó félperc volt mire helyre tettem magam, holott a helyi cseh apóka nagyon magyarázott valamit, mígnem a fordulásomkor a Hungary felirat elárulta hogy ebből én semmit nem értek. (NA ezt azért úgy megettem ahogyan csak lehetett. Hidy megtalálta a vételt adott is az átmeneten 3 percet)

 7-8 8-9 nem volt túl nagy észjáték, csak inkább pihenés, a 10 előtt. Ami ismét egy felmászás volt. Én úgy gondolom most is hogy megtaláltam a legjobb megoldást, a részidő is erről tanúskodik, de azért voltak nálam gyorsabbak de hogy merre mentek az jó kérdés. A magyarok nem vállalták be így ezt a rohadt hosszú felfele átmenetet, mindenestre miközülünk a 17:11.es idő a 10-esre nyerő volt.

És jött a vége a 11, ami nem fért szinte bele a tartóba. Már útközben nézegettem, hogy hogyan tudok anélkül odajutni, hogy végig nyeregbe maradjak lefele zuhanjak, és ne törjem ki a nyakam. Megtaláltam. Vissza a dózerig, majd le a betonra a betonon lefele, majd lecsapni a 4 felé és tovább a viszonylag enyhén csökkenő ösvényen. Király neki is estem, kb 40 feletti átlag egy légvonalban 5 kilós átmeneten. 12:28 lett az átmenet, ezzel nyertem is ezt az átmenőt. Majd irány a cél! 115:05 25 kiló és a strava szerint 1000m szint, ha ebből levonjuk a túlzást, akkor is 800 körül a megadott 550 helyett.

Mivel a többiek jóval később rajtoltak, ezért gyors tus majd vártam őket. Először Kálmán majd közvetlen a nyakában Hidy ért be. Kálmánnak 9 percet adtam, amiből 5-öt a végén, Hidy viszont 2 és féllel vert. De így is a középmezőnyben végeztünk mind a 3-an, de azért az hogy alig 10 percre voltam az éltől egy ilyen szintes pályán már nem olyan rossz. Ráadásnak a pálya minden percét pillanatát élveztem.

Végre elkezdődött a tájbringa szezon most a szezon végén.

Jövő héten Vasgyár meg HOB Miskolcon, majd meglátjuk!